A legtöbb szállodában ma is szezonárakat használnak: alacsony főszezon előtt, magas nyáron, közepes ősszel. Egyszerűnek tűnik – de közben pénzt hagyunk az asztalon, amikor nem alkalmazkodunk a valódi kereslethez.

A dinamikus árazás ezzel szemben nem fix sávokkal dolgozik, hanem rugalmas, valós idejű árképzést alkalmaz, figyelembe véve a keresletet, a versenytársak árait, a foglalási ablakokat és a piaci viselkedést.

1. A kereslet nem ismeri a naptárt

Egy pénteki céges rendezvény vagy egy városi fesztivál többet hozhat, mint egy júliusi kedd. A szezonárak ezt nem veszik figyelembe. A dinamikus ár viszont reagál ezekre az impulzusokra – és pont ott emeli az árat, ahol kell.

2. A vendégek figyelik az árakat

Az árak nem csak bevételt hoznak, de üzennek is. A túl alacsony ár gyanút kelt („Miért ilyen olcsó?”), a túl magas visszatart („Ennyit nem ér meg.”). A dinamikus rendszer pontosabban tudja belőni az optimális árszintet a vendég viselkedése alapján.

3. Foglalási ablak ≠ érkezési dátum

Az sem mindegy, mikor foglal a vendég. A korai foglalók érzékenyebbek az árra, míg a last minute keresők hajlamosabbak többet fizetni a spontaneitásért. A dinamikus rendszer ezt is tudja kezelni – a szezonárak viszont nem.

4. Nincs két egyforma nap

Miért áraznánk ugyanannyira egy 60%-os telítettségű hétfőt és egy 95%-os szombatot? A valós kereslet és foglaltsági adatok alapján történő árképzés segít a kihasználtság maximalizálásában anélkül, hogy lemondanánk az átlagár emeléséről.

Dolgoztam olyan szállodával, ahol évek óta fix szezonárak mentek – még akkor is, ha hét közben több szoba állt üresen, vagy ha hirtelen megnőtt a kereslet egy esemény miatt. Miután bevezettük a dinamikus árazást, az első szezonban várakozáson felül nőtt a bevétel. Ugyanazzal a szobaszámmal.

A dinamikus árazás nem bonyolultabb – csak okosabb. Nem sablonokra épül, hanem adatokra és valódi vendégviselkedésre. És ez ma már nem luxus, hanem versenyelőny.